Mórahalmi Móra Ferenc Általános Iskola

        VAKÁCIÓ!
     vakacio

         

     

A mórahalmi iskolák története 1853-tól 

Az 1848-as szabadságharc előtt a szegedi tanyákon sehol sem volt iskola. A szülők közül ezért többen összefogtak, főként a módosabbak és "zugiskolákat" tartottak fent. Télvíz idejére felfogadtak egy írástudó embert, aki megtanította a gyerekeket írni, olvasni és számolni. Istállókban, színekben folyt a tanítás. Az oktatók többnyire obsitos katonák voltak, s ezért obsitosainkat abc-vadászoknak hívták.
Kutasi (Brunner) Ödön egykori alsótanyai irodasori tanító kéziratos munkájában vándortanítóknak nevezi az első tanyai "tanerőket". Kiszolgált katonákról és vándorló szegény diákokról szól benne. Bérüket legtöbbször természetben kapták. Csekély igényűek lehettek, de tettük hatalmas jelentőségű, "a fejekben gyújtottak világosságot". Kutasi Ödön írása révén tudunk arról is, hogy a mai Mórahalom területén a Nagyszéksós 170. számú tanyát bérelték ki először a szülők iskolának. Ez egy nádfödelű kis ház volt, később pedig Farkas Csamangó Antal tanyája állt ezen a helyen.
Szeged bel- és külterületére 1852-ben dr. Tóth János kegyesrendi tanárt nevezték ki igazgatónak. Ez új fordulatot hozott a tanyai népoktatás belső életében, a tanítókat a havonta megtartott értekezleteken közelebb hozta egymáshoz. Tóth János megszervezte Magyarországon az első hat tanyai iskolát. A mai Mórahalom területén négyet.
Az első a királyhalmi iskola. A település belterületétől 4 km-re délnyugatra, 1853-ban nyílt meg ideiglenesen. Nem a mai helyén, hanem az Ásotthalom területén lévő ún. "fehérházban". A fehérház elnevezés onnan ered, hogy abban az időben a környéken egyedül ez a tanya volt fehérre meszelve. (Megj. Eredetileg a földet adó Wolford, ragadványnevén Sátán családról nevezték el Sátányok iskolájának.)
Királyhalmán a végleges iskola 1868-ban készült el, ebbe látogatott el 1883-ban a király és császár, Ferenc József. Látogatásának emlékére kapta a tanyai kapitányság és az iskola a Királyhalom nevet, noha tény az is, hogy az iskola tőszomszédságában Király nevezetű család lakott korábban is. Ferenc József itt jártára emlékeztette a környékbelieket az a mellszobor is, melyet a király tiszteletére emeltek az iskola udvarán. A ma itt élőket azonban már csak a szobor talpazata emlékezteti erre a jeles eseményre. Nevezték ezt az iskolát éppen ezért Szobros iskolának is, de külső- vagy alsó- ásotthalmi iskolaként is emlegették, és Kalmár János birtokán épült.
Megnyitása alkalmával 136 tanulója volt. Ebből a számból világosan kitűnik, mekkora szükség volt erre az iskolára a tanyavilágban.
Királyhalmon az iskola 1977-ben 8 gyerekkel zárta be kapuit.
Ma már csak az épület falán elhelyezett címer emlékeztet arra, hogy itt valamikor iskola működött, és nem családi ház volt, ahogy ma.

Második volt a mórahalmi iskola, mely ideiglenes formájában, 1853 áprilisában nyílt meg Szűcs Imre és Császár Putyi Katalin üresen álló tanyaházában. Itt a végleges iskola 1863-ban készült el. Aki még emlékszik rá, fölső- mórahalmi, illetve Kerek iskolaként emlegeti. Az iskola 1975-ben 14 alsóssal szűnt meg. Ma gazdálkodó tulajdonában van, aki raktárként hasznosítja az épületet. Eredetileg az épület négyzet alakú volt ("széle-hossza egy"), nevét egyesek szerint erről kapta.
Hogy ezekre az iskolákra szükség volt, az nem kétséges. A tanulók létszáma mindezt alátámasztja. Amióta azonban tanya van, azóta a központi hatalom mindig ennek megszűntetésére törekedett. Az első iskolák felállítása is ennek a törekvésnek a jegyében történt. "Felsőbb hatósági terv, hogy a negyvennyolczadiki nagy események végső nyomai megszűntetése végett a tanyák községekké csoportosítandók, mely csoportosítás szükségességének az iskolák hiánya szolgált indoklásul."
Felsőbb utasítás érkezett 1853 novemberében Csongrád megyébe is, "melyben a szegedi és egyéb megyei pusztákon iskolák felújítása, s azoknak célszerű berendezése szigorúan ajánlott és parancsoltatott." 1854-ben kezdték el építeni az új iskolákat a tanyaföldekre kirótt adókból. "Minden iskola 100 forintot kapott egy évre, ebből 80 forint a tanító fizetése, 20 forint pedig iskolai szükségletre. Kapott még a tanító 200 kéve rőzsét és egy hold földet. A föld egy része faiskolává volt átalakítandó. A lakosok gabonaneműket adnak és szalmát fűtésre."

Harmadik a nagyszéksósi iskola. Ez is 1853 áprilisában nyílt meg. Megnyitásakor 186 tanulója volt. Az 1920-as évek végén tanteremmel és lakással bővült.
Iskolaként 1977-ig működött, 10 gyerekkel zárta be kapuit.
A nagyszéksósi újiskola megépítése a nagy gyereklétszám miatt vált szükségessé az 1920-as években. Az iskola ma nyugdíjas pedagógus lakása és az öregek napközi otthonának ad helyet. Az egykori tanyai iskolák közül ez az egyetlen, amelyik egykori funkciójából azért megőrzött valamit azzal, hogy a közművelődés szolgálatában áll.
A nagyszéksósi öregiskola lakás lett.
A két iskola egymással párhuzamosan működött, bár az öregiskola, ahogy neve is elárulja, régebb óta állt. Az újiskola abban különbözött a régitől, hogy itt fölső tagozat is volt, a szomszédos régi iskolában pedig csak alsósokat tanítottak.

Negyedikként a madarásztói (más néven csipaki iskola) nyílt meg 1853 novemberében. Megnyitásakor 130 diák várta a bebocsátást. A belterületi Kőiskolához hasonló stílusban épült, két tantermes iskola. Évtizedeken keresztül szorgalmas tanítóként dolgozott itt "Józsa mama" – Klukovitsné. Az iskola melletti lakás már Klebelsberg miniszter idejében épült. A 70-es években itt már csak alsó tagozatos oktatás folyt.
1980-ban pedig 11 gyerek nézhette végig az iskola bezárását. Az épület ma kukoricanemesítő telep.
A tanyai iskolák felügyelője minden évben nyomtatott Értesítőben összegezte az összes tanyai iskola eredményei. Ezekben évről évre rendre felsorolják az iskolák és a velük egy fedél alatti tanítói lakások adatait. Érdekességként néhány címszó, amiről Szeged szab. királyi város összes belterületi községi elemi népiskoláinak 1895-96-os Értesítőjében részletesen beszámolnak:
Iskolaszék tagjai, bizottságai, tanítók névsora, adatok a tanév történetéhez, a használt tankönyvek és taneszközök, tanítói életrajzok, módszertani tanulmányok, tanulók egészségi állapota, segélyezések, iskolai ünnepélyek, kirándulások, tanulók osztályzatai...

A madarászcsárdai iskola már csak az idősek emlékezetében él, ezt ugyanis az ötvenes években lebontották. Ennek anyagából épült a központi iskola régi tornaterme, ami már szintén a múlté. Megszűnésében talán a jugoszláv határ közelsége is szerepet játszott. 1944-ben volt itt utoljára tanítás, Vastagh Pál irányításával.
Amíg még a tanyavilág nem volt elegendő iskolával ellátva, a nagy távolságok miatt a tanköteles gyerekek csak igen ritkán tudtak naponta iskolába járni. Zord időben akár az életükbe is kerülhetett volna egyetlen út. Előfordult az is, hogy naponta háromnegyed vagy akár egy órát is kellett gyalogolniuk az iskolába, és még ugyanennyit hazafelé.
A tanév általában októberben kezdődött és sok helyen májusban már nem jártak iskolába a gyerekek. Elkezdődtek a munkák a földeken, és ott kellett segíteniük.
Sajnos gyakran olvashatunk járványokról, amikor az egész iskolát be kellett zárni. A millennium évében a szegedi alsó tanyákon 29 iskoláskorú lett járvány áldozata. A tanító is megbetegedhetett, néha egy lábtörés is kikényszeríthette a tanítási szünetet. Háború idején pedig a tanító bevonulása miatt voltak kénytelenek otthon maradni a diákok.

A Kraller iskola nevét egy Kraller nevezetű gazdaemberről kapta, aki névadója mintegy 400 kh. Kiterjedésű dűlőnek, határrésznek, amelynek művelési ága szőlő, szántó, legelő. A belterületi Öregiskolához hasonló stílusban épült. Több évtizedig László István tanította az osztatlan iskola 25-30 fős diákcsoportjait. A 60-as években elején Fodor Vincéné tanítónő dolgozott itt. Az iskola véglegesen 1970-ben szűnt meg. Később bőrcserzőként vált ismertté. Napjainkban már ebben a minőségében sem működik. Külsőre is igen nagymértékben megváltozott. Új szárnyakat építettek hozzá az évek folyamán, így ma már csak a homlokzat egy része emlékezteti az arra járókat az épület egykori jellegére. A Kraller iskola sorsát Horváth Dezső az 1985-ben megjelent "A tizedik ember" c. könyvében írta meg.
1907-ben épült fel belterületen a Kőiskola is. Ez volt az első téglából épült iskolák egyike. Stílusa eltérő az "öregiskolától". Ide a hetvenes évekig alsós kisdiákok jártak.
Fordulópontot jelentett az iskola történetében, amikor azt az MHSZ-nek adták el azzal a feltétellel, hogy tantermet épít a központi nagy iskolában. Miután azonban a Magyar Honvédelmi Szövetség megszűnt, a tulajdonjog átszállt az autóközlekedési tanintézetre. Az iskola sport tagozatos diákjainak azonban szükségük volt egy tanteremre, így bérelni voltak kénytelenek.

A Kőiskolával majdnem szemközt található a Barmos iskola, melyet szintén az állam épített, a 20-as évek második felében, Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége (1922-31) ideje alatt. Az akkor épült elemi iskola és gazdasági iskolák jellegzetes homlokzata, stílusa máig is felismerhető. Az iskola ma is használatos nevét Barmos György plébános úrról kapta.
A kor vezéralakja Klebelsberg Kunó (1875- 1932) volt, aki 1922-től 1931-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium élén állt.
Klebelsberg kultúrpolitikájának egyik "vezérmotívuma "volt a magyar néptömegek műveltségi színvonalának emelése. Úgy vélte, nem elég, ha egy nép megtanul "egy picit írni, egy picit olvasni, egy picit számolni".

Az állam építtette 1907-ben a két tantermes szőlőhegyi iskolát is. Korábban Pogány Frigyes iskola volt. Ez is Klebelsberg kultuszminisztersége idején épült. 1945 után kapta a szőlőhegyi iskola elnevezést. Jelenleg családi házként magántulajdonban van. Bekövetkezett tehát végre az az idő, amikor nem kellett a tanyai gyerekeknek kilométereket kutyagolni sárban, vízben, téli zimankós időben, hogy a betűvetés mesterségét elsajátítsák.
Klebelsberg népiskolák tömeges felállításával és az iskolán kívüli népművelés megszervezésével kívánta a néptömegek kulturáltságának, műveltségének színvonalát emelni.
Az országot 5 km sugarú körökre osztották, és törvénnyel kötelezték a törvényhatóságokat, hogy népiskolákat állítsanak. Három esztendő alatt ötezer tanyai tanterem épült Magyarországon. A legmodernebb típustervek felhasználásával, téglafalakkal épült, vörösfenyő padlózattal, hatalmas ablakokkal és palatetővel ellátott épületek voltak ezek.
(Tanyákon, ahol a házak 50 százalékánál a fala vályogból, teteje pedig nádból készült.)
Az iskolákhoz tanítói lakás és udvari melléképület csatlakozott.
Klebelsberg fontos szerepet szánt a tanítóknak is.
1925-ben elmondott parlamenti beszédében idealizált falusi tanítóportrét vázolt fel:
"Olyan tanítói karra van szükségünk, amely szereti a falut: ha egy fiatal tanító élete párjául derék, házias lányt választ, aki szerető szívvel oszta meg vele életét, akkor ez a tanító nem fogja magát elhagyatva érezni, mert a tanya népe, ha benne jó akaratú barátot fog találni, felkeresi és megbecsüli. Nem úgy képzelem, hogy csak a tankötelezetteket oktassa, hanem a népnek igazi barátja, lelke legyen a tanító."

Nagy hiányt pótolt a mórahalmi iskolák történetében az 1928 októberében megnyíló mezőgazdasági szakiskola, Benke Ferenc igazgatósága alatt. Bár igen rövid ideig működött, jelentősége igen nagy volt, mert a szakoktatás a lakosságnak sokat segített. Az iskolát kijárt fiatalok, gazdálkodni tudó nevelők vezetésével ismerhették meg a mezőgazdasági termelés és állattartás tudományát. Az állam százezer pengőt adott a felépítésére. Szeged 20 hold föld örökhasználati jogának átengedésével, valamint 30 ezer pengővel járult hozzá. A 20 hold földből 12 hold szántó, 2 hold szőlő, 2,5 hold gyümölcsös és faiskola, 1,5 hold dísz- és konyhakert, 2 hold legelő volt. Általában az a cél vezérelte, hogy a jól bevált növénytermesztési és állattenyésztési eredményeket átvigye az életbe, ezzel támogatva a gazdálkodni szándékozókat. Az iskolának évenként 250-260 tanulója volt.
Az iskola székhelye a ma gazdasági iskolaként ismert épületegyüttes volt.
A második világháború után széleskörű mozgalom indult meg az analfabétizmus felszámolására. Az írás-olvasás tanítása a felnőttekre is kiterjedt. Az intézményes oktatás kereteit a Dolgozók Iskolája adta Külön működött ilyen irányú iskola Mórahalmon is, a Szociális Otthonban.
1927-ben nagyszabású program indult az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére.
Önművelő egyesületet akartak létrehozni, ahol a felnőtt lakosság elsajátíthatja az írást-olvasást. A hatalmas költségekkel induló mozgalom néhány év múlva elhalt, s csak a 30-as években - gazdatanfolyamok, iparos körök alakjában - éledt újjá.
A reformok keresztülvitele nem volt könnyű, többen ugyanis fényűzésnek tartották a tömegek iskoláztatását.
A kultuszminiszter sokat tett a tömeges sportolás színvonalának fejlesztéséért is. Még 1921-ben törvény született az iskolai testnevelésről. Ez minden iskolában kötelezővé tette a testnevelést fiúknak és lányoknak egyaránt. 12-21 éves korig pedig a leventemozgalom keretei között folytatott testnevelést írt elő.
A leventeegyesületekbe tömörült fiatalok tavasszal, nyáron és ősszel sportoltak, katonai jellegű gyakorlatokat végeztek, télen pedig népművelő előadásokon vettek részt.

Új fejezet kezdődött Mórahalom életében, amikor gimnáziumot kapott.
Új épületet emeltek a Barmos iskola mellé, és 1962 szeptemberében megkezdték az oktatást egy osztállyal. 38 diákkal indítottak, de az érettségiig csak 26-an jutottak el. Ez a létszámcsökkenés már valamit jelez. A gimnázium ugyanis arra való, hogy egyetemre, főiskolára készítsen elő. A Mórahalmon érettségizettek azonban hátul maradtak a felvételiken a szegedi iskolák mögött. Az akkoriban kisvasúton utazgató középiskolai tanárokból igen erős gimnázium szerveződhetett volna, de egyet se hívtak meg közülük Mórahalomra tanítani azokon kívül, akik eredetileg is Mórahalomra jártak ki. Később megszűntették a nagy ígéretnek beharangozott gimnáziumot. Igazából azonban a mórahalmi gimnázium nem szűnt meg, csak átalakult. Postaforgalmi Szakközépiskola lett belőle. Az újabb lendület azonban ismét kudarccal végződött. A középiskolának eleve szüksége lett volna kollégiumra is, de Mórahalmon ez igen kezdetleges volt. Kisteleken azonban felépült egy új kollégium, így 1976-ban a postaforgalmi átköltözött az akkor jobb feltételeket kínáló Kistelekre, az itteniek nagy csalódására. Az ismert közmondás azonban úgy tartja, hogy minden rosszban van valami jó. Mórahalom szempontjából pedig a jó az volt, hogy a megürült középiskola modern, kétszintes épületébe beköltözhetett az általános iskola, megszüntetve ezzel a tanyai iskolák felszámolását követő túlzsúfoltságot.

Az iskola az 1990/91-es tanévben vette fel Móra Ferenc nevét.

Nagy változást hozott a tanyai iskolák életében az a döntés, hogy az általános korszerűsítés helyett nem fejlesztettek minden iskolát, csak a belterületit.
A tanyai iskolákra tehát igen gyorsan lakat került. Ez persze leginkább a mindenkori hatalmaknak kedvezett, a számukra mindenkor útban levő tanyák felszámolására. A gyerekeknek ugyanis a faluban kellett iskolába járniuk, így az egész családnak az volt a legjobb, ha beköltöztek a faluba, hátrahagyva tanyáikat.
A megürült iskolák eladását kezdetben olyan feltételekkel engedélyezték, hogy bennük vagy közelükben tanyai klubot kell működtetni. Ezt azonban a tények tanúsága szerint nem sikerült megvalósítani. A veszteségek tehát igen nagyok, hiszen az iskolák alapításuktól fogva a közművelődésnek is otthont adtak. A tanyai iskolák tanítója egészen az iskolák bezárásáig népművelési ügyvezetőként is tevékenykedett a második világháborút követő időkben.
Minden iskolának volt tehát járulékos feladata, különösen a tanyainak. Reggeltől estig tanították a gyerekeket, esténként pedig a felnőttekkel foglalkoztak. Az iskolák megszűnésével a késő délutáni és esti funkciójuknak is befellegzett.
Korábban művelődési autók járták a tanyai iskolákat, könyvet, filmet és előadót szállítottak, és legtöbbször teljesen megteltek érdeklődő emberekkel. Ilyen tekintetben tehát elmondhatjuk, "éjszakai sötétség borult rájuk ".
Nem elhanyagolható tényező, hogy gazdasági kényszer is hajtotta a fenntartó községi, majd nagyközségi tanácsot. Azt a kicsiny összeget, amit ezekért az iskolákért kapott, a központi iskola működésére fordíthatta. Ez kettős haszon volt az akkori vezetés szemében, hiszen a tanyai iskolák fenntartására többé nem kellett pénzt kiadni, amit pedig az eladással szerzett, az már ráadás volt.

1989-ben felépült az iskola új modern sportcsarnoka, megfelelő teret adva a diákok testi neveléséhez. Az iskola azonban rákényszerült, hogy ne csak a tanulók vehessék igénybe, hanem a belőle szerezhető pénzekre is számítson. Erre ad lehetőséget a csarnokban működő kondicionálóterem és szauna is.
A tornacsarnok ad egyébként otthont a különböző iskolai rendezvényeknek és a helyi sportéletközpontja is. Sikeres rendezvényei közé tartoznak a teremlabdarúgó tornák valamint az atlétikai versenyek.

Ha már az iskola profiljánál tartunk, fontos megemlíteni az egykori Gazdasági Iskola utódjának is nevezhető Mezőgazdasági Szakiskola működését, ahol a nyolc általánost elvégzett, mezőgazdaság iránt érdeklődő diákok tanulhatnak tovább. Ezek a gyerekek a mezőgazdasági ismereteken túl egyéb, úgynevezett közismereti tárgyakat is tanulnak.
Az elmúlt esztendőkben művészeti iskola alapítására is sor került, mely városunk kulturális életét gazdagítja. Diákjaik a város nagyobb rendezvényein is megjelennek és tudásukról, tehetségükről adnak újabb és újabb tanúbizonyságot.
Középfokú oktatás a Postaforgalmi Szakközépiskola megszűnése után nem volt városunkban, az 1992/93-as tanévtől kezdve azonban a 6+6-os képzési rendszer (6 osztályos általános iskola után 6 osztályos gimnáziumi képzés) jegyében iskolánkban a szegedi Deák Ferenc Gimnázium kihelyezett gimnáziumi osztályai működnek 15-16 diákkal.
1997-ben rendkívül nagy változáson ment keresztül a Móra Ferenc Általános és Szakiskola.
Új szárnnyal bővítették, új tantermeket biztosítva ezzel a gyerekeknek. Kívül-belül felújították, modernizálták, így már igazán megfelelve a kor követelményeinek, valamint a diákok és a pedagógusok igényeinek is.
1997 szeptemberében a város napi rendezvénysorozat keretében került sor a felújított iskolaépület hivatalos átadására.

Összeállította: Márkiné Bóka Zita